Dominik Skutecký

Velencei zsánerképek és a besztercebányai rézhámorok — egyetlen festő két világa. A záhorjei Gajaron született, Bécsben nőtt fel, ahol Johann Meixner szobrásznál és az Akadémián tanult; ösztöndíjjal 1867-ben Velencébe került Pompeo Molmentihez, megjárta Firenzét és Münchent, 1873-tól Bécsben arcképfestésből élt. 1875-ben állított ki először a bécsi Künstlerhausban, 1877-től rendszeresen a budapesti Műcsarnokban, ahol bronz- (1885) és aranyérmet (1896) nyert.

1889-ben végleg Besztercebányán telepedett le: polgárokat portrézott, piacokat festett, és mindenekelőtt a rézhámorok munkásait, amivel képei az iparosodó Felvidék egyedülálló dokumentumaivá váltak. 1902-ben a városban több mint 120 művet felvonultató kiállítást szervezett. Munkásságát a Szlovák Nemzeti Galéria és 1994 óta a Közép-szlovákiai Galéria állandó kiállítása őrzi besztercebányai villájában.