Janko Alexy

Festő, író — és az az ember, aki kiharcolta a pozsonyi vár helyreállítását. A liptószentmiklósi nyerges fia a prágai Akadémián tanult Vlaho Bukovac, Max Pirner és Max Švabinský mellett, 1920-at Párizsban töltötte; 1927-től csak a művészetnek élt, Turócszentmártonban és Pöstyénben lakott, 1937-ben tért vissza Pozsonyba. Benkával és Fullával együtt a szlovák képzőművészeti modernizmus alapító személyiségei közé tartozik.

Pasztelljei — legsajátabb technikája — balladákból, népdalokból és legendákból merítenek; hatalmas életműve mintegy 1 300 olajképet, pasztellt, temperát és rajzot ölel fel, később kárpitokat és üvegablakokat is. Íróként több mint húsz könyvet adott ki (Szlovák képzőművészek sorsa, Az élet nem majális), Vámoš Gejzával 1922-ben megalapította a Svojeť folyóiratot, az 1950-es években pedig jelentős érdemeket szerzett a pozsonyi vár újjáépítésében. A nemzeti művész cím birtokosa.