Pozsony

A pozsonyi születésű festő (1885. augusztus 23.) élete utolsó éveit Bécsben töltötte, ott hunyt el 1963-ban. A festészethez szokatlanul sokszínű úton jutott el: az alapokat Eierer professzor rakta le a pozsonyi főgimnáziumban, a színházi festő mesterségét G. Wintersteiner műhelyében, majd a bécsi Streblow professzornál sajátította el, pedagógiai képzettségét Zemplényi professzornál szerezte a budapesti rajztanárképzőben. Emellett művészettörténettel foglalkozott, és Bécsben Schäffer professzornál képezte ki magát a festmények restaurálására és konzerválására.

A restaurátori mesterség két évre Berlinbe, Kölnbe és Hamburgba szólította, de dolgozott Cseh- és Morvaországban is. 1919 és 1945 között Pozsonyban élt és alkotott, élete hátralévő részét Bécsben töltötte; látókörét itáliai és egyiptomi tanulmányutakon tágította. Festészetének súlypontja a táj, az építészet és a régi Pozsony eltűnő zugai voltak — a Pozsonyi Városi Galéria nem kevesebb mint 46 olajképét őrzi, amelyek a történelmi város arculatát örökítik meg a jövő nemzedékei számára.

Irodalom: Trojanová: Hľadanie slohu (Umenie okolo 1900), Pozsonyi Városi Galéria, 1980; Ortvay T.: Pozsony város utcái és terei, Budapest, 1905, 339. o.