Koloman Sokol

A modern szlovák — és mexikói — grafika megalapítója, aki megérte a száz évet. Nehéz gyermekkor után került Krón Jenő kassai magániskolájába, majd Mallýhoz Pozsonyba, 1925-ben pedig a prágai Akadémiára Max Švabinský és T. F. Šimon mellé; a francia kormány ösztöndíjával 1932-ben Párizsba, František Kupkához jutott. A SČUG Hollar tagjaként 1937-ben Mexikóban állított ki, és elfogadta a mexikói minisztérium meghívását: megalapította a grafikai tanszakot az Escuela de las Artes del Libróban, és 1941-ig a mexikóvárosi egyetemen tanított.

1942 – 1946-ban New Yorkban élt, hazatérve Pozsonyban tanított, de 1948-ban végleg az Egyesült Államokba távozott — a Philadelphia melletti Bryn Mawrba, végül Tucsonba. A szenvedésről és szegénységről szóló expresszív grafikái és rajzai a szlovák művészet csúcsai közé tartoznak; 1991-ben T. G. Masaryk-rendet, 2003-ban a Fehér Kettőskereszt Rend I. fokozatát kapta. Élete végén 48 művet adományozott Szlovákiának, ezek alkotják a liptószentmiklósi Koloman Sokol Központ alapját.