Mikuláš Galanda

A szlovák modernizmus egyetlen kiáltványának társszerzője és legmarkánsabb úttörője. A stubnyafürdői születésű művész 1914-ben kezdte festészeti tanulmányait a budapesti Akadémián, de a háború félbeszakította; Prágában az Iparművészeti Iskolát V. H. Brunnernél, az Akadémiát August Brömsénél és Franz Thielénél végezte. 1929-től Pozsonyban tanított, ahol Ľudovít Fullával közös műtermen osztozott, és 1930 – 1932-ben vele adta ki a Fulla és Galanda magánlevelei című kiadványt; 1933-ban az Iparművészeti Iskola tanára lett.

Anyaalakjai, betyárjai és lírai nőalakjai a kubista és expresszionista tanulságokat hazai témákkal ötvözték; a DAV folyóirat első grafikai szerkesztőjeként és a modern szlovák könyvillusztráció egyik megalapítójaként ezüstérmet nyert az 1937-es párizsi világkiállításon. Negyvenhárom évesen hirtelen hunyt el; a turócszentmártoni Nemzeti temetőben nyugszik, stubnyafürdői szülőházában pedig 1991 óta állandó kiállítás mutatja be műveit.