Ľudovít Fulla

A ragyogó színek festője, aki a szlovák folklórból és az ikonokból saját modernizmust teremtett. Egy évet Gustáv Mallý pozsonyi magániskolájában töltött, majd a prágai Iparművészeti Iskolán tanult Arnošt Hofbauer és František Kysela mellett (1922 – 1927); ott barátkozott össze Mikuláš Galandával, akivel 1930 – 1932-ben kiadta a Fulla és Galanda magánlevelei című kiadványt — a modern szlovák festészet első kiáltványát. 1928-tól a pozsonyi Iparművészeti Iskolában tanított, a háború után a Képzőművészeti Főiskola monumentális-dekoratív festészeti tanszékét vezette.

Az Ének és munka című képéért Grand Prix-t kapott az 1937-es párizsi világkiállításon, az ez alapján szőtt kárpit aranyérmet nyert az 1958-as brüsszeli Expón; 1963-ban nemzeti művész lett. Illusztrálta Pavol Dobšinský meséit, kárpitjai pedig e művészeti ág alapműveinek számítanak Szlovákiában. 1969-ben az állam szülővárosában, Rózsahegyen felépítette számára a Ľudovít Fulla Galériát — ma a Szlovák Nemzeti Galéria része —, ahol tíz évig élt és alkotott, és ahol életműve állandóan látható.